Nagyon régen szinte bármi használható volt arra a célra, amire ma a pénz szolgál.

Kagylók, bogyók, madártollak is ezt a célt szolgálták. Az arany és az ezüst rendszeres megmunkálása révén ez vált ugynevezett fizetőeszközzé.

Az aranyhoz szükség volt egy raktárra, ami mások elől védett volt. Egy idő után az emberek ide kezdték el hordani a saját aranyukat megőrzésre. Az aranyműves pedig egy kevéske aranyért adta bérbe a raktárát. Teltek az évek és az aranyműves rájött valamire. Az emberek miután betették az aranyukat ritkán jöttek oda, hogy kivegyék és akkor sen egyszerre mindenki. Az a papír (csekk), amit az emberek a betett aranyukért kaptak a piacon fizetőeszköznek is használatos lett, mivel ezt kényelmesebb volt cipelni.

Aztán egy másik üzletbe is belevágott az aranyműves. Kölcsönbe adott aranyat, amire kamatot számolt fel. Amikor már a papír (csekk) mindennapos használatban volt a kölcsönkérők inkább ezt a módot választották, mert akkor nem kellett cipelni az aranyat.

Ahogy a piac növekedett és egyre több ember vett fel kölcsönt új ötlete támadt a mi aranyművesünknek. Azzal tisztában volt, hogy az emberek ritkán veszik ki az aranyukat, ezért a megőrzésre szánt aranyra is adott ki kölcsönt és nemcsak a sajátjára. Ameddig akölcsönt visszafizeték semmi baj nem történhetett, főleg, ha az egyszerű emberek ezt nem is tudták. Így az aranyművesnek sokkal nagyobb lett a bevétele, mintha csak a sajátját adta volna kölcsön. És ez így ment évekig és elég szép hasznot hozott neki mások aranyának kölcsönadása. Természetesen az emberek azt hitték a saját, megőrzésre betett aranyukat költi az aranyműves. Megfenyegették az aranyművest, hogyha nem árulja el miből él olyan jól, akkor kiveszik az aranyukat.

Az aranyműves megmutatta mindenkinek, hogy az aranyukból egy darab sem hiányzik és ez pont az ellenkezőjét váltotta ki, mint amire mindenki számítana. Mindenki üzlettárs akart lenni és kamatot követeltek. Ez volt a kezdete a bankok kialakulásának.

A bank alacsony kamatot fizetett az arany tulajdonosainak, amit később kölcsönadott magas kamattal. Ez szolgált alapul a hitelek kialakulásának is.

Ahogy az európaiak terjeszkedtek, változott a világ egyre nagyobb igény volt a hitelekre. Ekkor egy újabb ötlet jutott eszébe az aranyművesünknek.

Senki sem tudta mennyi arany van a birtokában, ezért olyan aranyra is kiadott kölcsönt, ami valójában nem is létezett. Ez az elmélet addig működőképes, amig a bent lévő aranyat nem egyszerre akarja kivenni mindenki és a kölcsönöket időben visszafizetik kamatostól.

Az, hogy az aranyművesből lett bankár a semmire ad kölcsönt és még kapamtot is számol fel rá elég abszurd ötletnek tűnt és senkinek sem szúrt szemet.

A bankár óriási vagyona megint csak gyanút keltett az emberekben és ekkor az emberek elkezdték kivenni az aranyukat, rövid időn belűl egyre többen tették ezt a csekkekért cserébe.

Így nem volt elég arany megőrzésen, hiszen olyan arany is kölcsön lett adva, ami valójában nem is létezett. Ez a dolog a bankárok rémálma. A mi emenünk is eltünt az aranyakkal és az emberek bizelma megszűnt a bankárokkal szemben.

Azt gondolná az ember, hoyg egy ilyen eset után törvénnyel tiltották a nem létező aranyra történő kölcsönadást, de nem így lett, mivel ez a dolog rettentő nagy haszonnal járt. A megszüntetés helyett a kölcsönadás szabályozva lett és államilag garantált törvények születtek erről.

Meghatároztak egy arányszámot, hogy mekkora nem létező aranyra lehet kölcsönt adni. Ez az arány 9:1-hez volt. Tehát minden 9 kölcsönadott dollárra csak 1 dollár volt fedezetben a bankban.

A következő bejegyzés a napjainkró szól majd

KarMe... a pénz